II. 05. A fejemen állva pöröghetek, akkor sem fog megkedvelni.

Sziasztok!

Itt is a friss fejezet. Remélem, hogy tetszeni fog, alig várom a véleményeiteket! Köszönöm a kedves feliratkozókat! :)

TARA WILSON

Mosolyt villantok, majd átadom a jegyeket egy magas, szőke nőnek. Lánya ugrándozva húzza a játszóház belseje felé, és hadarva magyaráz neki a benti ugráló várakról, s egyéb játékokról. Egy pillanatig elbambulok az aranyos látványom, majd sóhajtva fordulok vissza, hogy munkába ismét vessem magamat. Ujjaimat a klaviatúrára helyezem, és felnézek a pult előtt álló hatalmas barna szemekbe. Kis híján leesem a székről. Ez a pasi engem követ, üldöz, zaklat. Fel fogom jelenteni, ha még egyszer meglátom. Lesütöm a tekintetem, majd nagyot nyelek. Tegnap hazudtam neki, hogy ne kelljen elmennem vele sehova, hisz’ kinek lett volna kedve a nagyképű agymenéseit hallgatni? Ránézek, és egy elkényeztetett, unintelligens bunkót látok, aki mindössze arra képes, hogy összetörje a lányok szívét. Nem fogom hagyni, hogy újra megismétlődjenek a múltban történtek. Belebolondulnék…

Életem legfájdalmasabb időszaka volt, amikor elhagyott az a szemét disznó. Tizenhat éves voltam, mikor beleszerettem. Elbűvölő, kedves, aranyos fiú volt, hatalmas égkék szempárral. Első látásra megtetszett az őszintesége és tündéri magatartása. Egy és fél éve voltunk együtt John-nal, az én csodálatos szőke hercegemmel, amikor arra az elhatározásra jutottam, hogy lefekszem vele. 

Megtörtént, elvette a szüzességem, vele együtt az összes önbizalmamat is. Reggel egyedül ébredtem az ágyamban, éjjeliszekrényemen egy levéllel, melyben közölte, hogy vége, és kijelentette, hogy nem voltam számára több, mint egy futó kapcsolat. Mit ne mondjak, másfél évszámomra nem „futókapcsolat”. Az én érzelmeim mindvégig igazak voltak, míg az övéi hamisak. Az ember sosem tudja elfeledni az érzés, amikor a szíve apró darabokra szakad, és keservesen zokogva tölti a legtöbb éjszakáját egy olyan szerelem miatt, ami a másik fél részéről sosem létezett.

- Te mit keresel itt? Követsz engem? – zavartan nézek fel rá újra. Zayn csak egy elbűvölő mosollyal válaszol, majd rámutat a mögötte álló göndör hajú srác kezében lévő kislányra. 

- A húgommal és a bátyáimmal családi programot szerveztünk. Nem értem miből gondolod, hogy követnélek… bár nem lenne ellenemre – kacsint önelégülten, majd kezét zsebébe csúsztatja, és kiemel belőle egy bankkártyát. – És most, szeretnék kérni öt felnőtt belépőt, és egy, na, várjunk. Ha három év alatt van, akkor neki is kell fizetni?

- Nem – sóhajtok fáradtan, mert marhára nincs kedvem a modorához. Minél előbb elmegy, annál előbb lesz újra lelki békém.

- Szuper, akkor öt felnőttet, és téged – kacsint ismét. Úgy teszek, mint aki meg sem hallja mondatának második felét, és bepötyögöm a gépembe az adatokat, majd elveszem a kártyáját és lehúzom. 

A fizetés jóváhagyása után átnyújtok neki öt jegyet, s várom, hogy tovább álljon, de nem mozdul. Rám vigyorog, és közelebb hajol a pulton keresztül.

- Próbáljuk meg újra. Mit szólsz hozzá? Ma este érted megyek, tekintve arra, hogy remek egészségügyi állapotnak örvendesz. Hidd el, élvezni fogod – ezzel arrébb lép, testvérei pedig követik Őt. Leesett állal bámulom őket, míg el nem tűnnek a szemem elől. Oké, ezt még fel kell fognom.

Amint eljutnak a tudatomig a történések, rögtön kapcsolok, majd rögtön lefagyok. Mi a franc? Nem parancsolhat nekem egy fiú. Kinek hiszi ez magát? 

***

Öt órával később már készenlétben állok, és várom, hogy Zayn becsöngessen hozzánk. Úgy döntöttem, hogy szembe nézek vele, és ha úgy adódik, egészen véletlenül leöntöm, vagy leköpöm valamivel. Egy idő után biztos, hogy megelégeli a viselkedésemet, és hazahoz, vagy faképnél hagy. Túl nagy egója van ahhoz, hogy eltűrjön egy lánytól ilyesfajta viselkedést, hiszen Ő sztár, vagy nem?

Hirtelen pattanok fel a kanapéról a csengő dallamos hangjára, és nézek bele még egyszer a tükörbe. Direkt egy kopott farmert, és egy nálam kétszer nagyobb pólót vettem fel a bátyám szekrényéből, egy balerinacipővel. Minden lehetséges fegyvert bevetek, hogy elijesszem magamtól, ezért szőke hajamat sem fésültem ki, hanem egy rendezetlen kontyba kötöttem.

- Tara, édesem, hova készülsz ilyen förtelmes öltözetben? Egyáltalán ez a Te pólód, kislányom? – anya fintorogva végigmér, majd megrázza a fejét és a szemembe néz.

- Randizni megyek egy sráccal – jelentem be. – Legkésőbb tízre otthon vagyok – mondok direkt egy későbbi időpontot, hátha elhúzódna a dolog. Az ajtóhoz sietek és szélesre tárom. Amikor Zayn meglát, azonnal elvigyorodik, és fel-le futtatja perzselő tekintetét rajtam, végül pillantása arcomra szegeződik, és mosolya még szélesebb lesz.

- Remélem, tudod, hogy fantasztikusan nézel ki! – bókol szemöldökét húzogatva. Összerezzenek szavaira. Most vagy durván ízlésficamos a srác, vagy rájött a tervemre, és cukkolni próbál.

Minden bizonnyal a második lesz a helyes megfejtés, bár, Zaynről bármit elmernék képzelni.

- Köszönöm – jelentem ki tettetett nyugodtsággal, majd hagyom, hogy meleg tenyerén derekamra simítsa, és a kocsijához vezessen.

***

- Na, és hogy vannak a húgaid? – érdeklődik Zayn fejét kicsit oldalra döntve, mikor helyet foglalunk az asztalunknál. 

Annyira kínos volt számomra ide bejönni. A város egyik legdrágább, legcsodálatosabb étterme, én pedig úgy nézek ki, mint egy neandervölgyi, vagy egy csöves, aki most kukázott. Egy – null Mr. Nagyképű javára. Felsóhajtok, majd felelek kérdésére:

- Megvannak – elégedetlen vagyok szűkszavú válaszommal, így folytatom. – Erről jut eszembe, neked tényleg édestestvéreid az a négy srác, akikkel együtt laksz? 

- Igen, de mintha ezt már megvitattuk volna korábban – kortyolt egyet a kólájából, mit a pincérnő két másodperccel ezelőtt rakott le elé. 

- Nem sok ez egy kicsit? – folytatom a kérdezősködést.

- Nem. Én már megszoktam ezt – szemöldökét összehúzza, miközben a poharát pörgeti ujjai között, és elmélyülten bámulja azt. Felpillant rám, majd megszólal:

- Neked is vannak testvéreid, nem értem mi annyira meglepő ezen. Van öt bátyám, és egy húgom. Manapság egyáltalán nem szokványos az ennyire népes család, tudom, de ez van, ezt kell szeretni – köhint egyet jelentőségteljesen, és hátradől a székében.

- Ha négy bátyám lenne, saját kezűleg láncolnám magam a pokolba – mondom váll rántva.

- Egy idő után hozzászokik az ember – bólogat vigyorogva, majd előredől és vizslatni kezdi arcomat.   

 - Meséld el – kérem semleges tekintettel fürkészve arcát.

- Mit? – kérdez vissza értetlenül. 

- Úgy hangzott az előbbi kis szónoklatod, mintha nem éreznéd magad jól a testvéreid között. Biztos van valami szaftos kis titkod, vagy jó meséd. Mesélj nekem a gyerekkorodról. Milyen volt négy nagytesóval felnőni? – tekintetében valami eszeveszett düh robban, barna pupillája kitágul, majd újra összeszűkül. Hm, úgy látom sikerült érzékeny részre tapintanom. Gyerünk Tara! Itt a lehetőség, hogy magad ellen fordítsd, és örökre lekoptasd magadról!

ZAYN MALIK

Megmerevedek ültömben, de próbálok nyugodt maradni. Egy kibaszott látnokkal van dolgom, vagy mi a faszom? Mindegy, nem fogom hagyni, hogy ennyivel elüldözzön. A végsőkig fogom játszani vele ezt a játékot. Megtörhetetlen leszek, és sikerül elérnem, hogy belém szeressen: csak idő kérdése.

Egy féloldalas mosolyt villantok, és könyökömmel az asztalra támaszkodom.

- Képzeld el Tara, egy leányálom – szemeim megvillanhatnak, ugyanis Tara hátrahőköl ültében, és fagyosan mered rám. – Irigykedsz, mi? – görbül felfelé a szám újra. – Nekem van négy remek bátyám, akik kiskoromtól fogva kiállnak mellettem, és védenek – Szakadna ránk a tető a kurva életbe. Lassan lehazudom a csillagokat az égről, de nem fogom hagyni, hogy Ő nyerjen, azonban meg kell hagyni, nagyon jól nyomja a kiscsaj. 

Először is ez az öltözet, mint valami kukás, akit most szedtem össze valamelyik út széléről, másik pedig a kőkemény, lerombolhatatlan falak, amit maga köré épített, legvégül meg a modora, ami felér egy vad bikáéval. Elmondhatatlanul tetszik ez nekem.

- Hm, hát gratulálok, biztos csodálatos volt.

- Ühüm, fantasztikus – nevetek fel erőltetetten. – Szerintem hagyjuk ezt a témát, ugyanis szeretnék kérdezi valamit. 

- Most megkéred a kezem? – vihog fel, mire önkéntelenül is elmosolyodom. Ezt szeretnéd, kislány? Tudom, minden lány ezt akarja, de először is le akarják rólam rángatni a ruháim.

- Basszus, igen. Figyelj, tudom korai még – kezdek bele komolyan, és eltökélten. – De tudom, hogy mit érzel irántam. Szeretném, ha a feleségem lennél. Mondd csak Tara, hozzám jönnél?

Úgy bámul rám, mintha most szabadultam volna az őrültekházából.

- Nem – vágja rá gondolkozás nélkül. – Tudod, Malik, előbb mennék hozzá egy antilophoz, mint hozzád.

Nézzük a jó oldalát, legalább tudja a vezetéknevem. Végigsimítom államon, és rájövök, hogy talán ideje lenne megborotválkozni. Hümmögve figyelem Tarát, összehúzott szemöldökkel méregetem a csajt. Nehezebb lesz a terv, mint gondoltam. Belevaló csaj, és nem fog csak úgy belerepülni a csapdámba. Okos, túl okos…

- Uram – jelenik meg a pincér, és tesz le elénk egy-egy tányért. Tara azonnal evőeszközt ragad és enni kezd. Követem példáját, de közben egy percig sem áll le az agyam. Nem tudok mit kezdeni ezzel a csajjal. Annyira értelmetlen ez az egész, mert utál, és a fejemen állva pöröghetek, akkor sem fog megkedvelni, hacsak nem fűzöm tovább, mint hinné. Nem adom fel, míg meg nem szerezem, legalább egy éjszakára.

Ezzel az elhatározással kacsintok a velem szemben ülő kócos, szőke hajú lányra, mire csak egy szemforgatást kapok válaszul.

Vacsora után egyenesen hazaviszem, leparkolok a házuk előtt majd felé fordulok.

- Jó volt veled, megismételhetnénk – a kisördög a vállamon tapsikolva táncol, míg a másik oldalamon az angyal fejcsóválva, sértődötten neheztel rám.

- Nem hinném, hogy ez jó ötlet, Zayn. Nem akarok veled találkozni – utasít el rögtön, mire állam a padlót súrolja. Valóban ennyire elviselhetetlen pasi lennék? – Köszönöm a ma estét, és a vacsorát, viszont szeretném, ha leszállnál rólam. Törődj bele, hogy én sosem fogok veled lefeküdni, bármennyire is töröd magad, úgyhogy nyugodtan keress magadnak egy másik áldozatot, akit szédíthetsz. Én ebből nem kérek. Nem szeretném duplán megégetni magamat még egy ilyen sráccal – mutat rám, majd megragadja a kilincset és kiszáll. 

II. 04. Kudarc

Sziasztok!

Úgy sajnálom, ezt a sok késlekedést, de a hetem, valami borzalom volt, de komolyan. Egy perc időm sem volt írni, mert ugye félévi jegylezárások, én meg nem tervezek megbukni semmiből sem. Matekból megkaptam a hármast, meg fizikából is, kész csoda. Remélem nektek is eredményes félévetek volt, drágaságaim! Mindenkinek szurkolok, aki felvételit írt!:)) Nos, itt is az új rész, jó olvasást! Megjegyzést ne felejtsetek el hagyni, mindenki véleménye fontos! (:

ZAYN MALIK

2017.01.24.

 Öntelten mosolygok, miközben lekapom kabátomat a fogasról, és magamra öltöm. Alig várom, hogy leparkolja Tara háza előtt, és felvegyem Őt, hogy elvihessem vacsorázni. Érdekes lesz az egész. Soha nem csináltam még ilyet lánnyal, de reménykedem benne, hogy Tara beveszi a meséimet, és hónap végén odaadja magát nekem, kívülről, belülről. Hmm, jól hangzik.

Levakarhatatlan vigyor ül az arcomon, ahogy behuppanok a kocsiba, majd kitolatok a garázsból, és kifordulok az országútra. 

Ahogy leparkolok az Alexistől, vagy Ellie-től – tök egyformák – kapott papíron szereplő címnél, kiugrom a kocsiból és elindulok az ajtó felé. Odaérve ujjamat a csengőre tapasztom, majd hátrébb lépek és várok. 

Amint az ajtó kinyílik, és meglátom Tara-t a nyakán egy sállal, dereka körül egy takaróval, és szájában egy lázmérővel, majdnem elkap egy röhögő görcs, de visszafogom magam. Még egyszer végig nézek rajta, majd színpadiasan összehúzom a szemöldökömet, és arcára pillantok. 

- Ne haragudj – mondja suttogva, majd öklét a szájához emeli és köhög egy sort. – Egy kicsit megbetegedtem, úgyhogy nem tudunk elmenni vacsorázni.

- Aha, értem – bólogatok hamis mosollyal az arcomon, végül leesik, hogy mit mondott. Életemben nem találkoztam még ennél szánalmasabb műbetegséggel. Ez a csaj minden csak nem beteg, maximum agyilag. Ki az az értelmi fogyatékos, aki velem kihagy egy estét?

- Tényleg sajnálom, de most bemegyek, mielőtt megcsapna a hideg – Ezennel az oromra csukja az ajtót. Elképedek a jeleneten, miközben bensőmben mérhetetlen düh keveredik a megalázottsággal. Dühösen rontok a kocsimhoz, és szinte kirántom az ajtót a helyéről. Bevágódok, és remegő kézzel egy cigi után kapkodok, amit rögvest meg is gyújtok, szabad kezemmel a kormányhoz kapok, és mélyeket szívok a cigarettámból, miközben a gázra taposok, és csikorgó kerekekkel elhajtok Tara háza elől. 

Csak úgy fortyognak bennem az indulatok, ahogy körözök a városban, és gondolkodom, hogy vajon mit ronthattam el megint? Miért esek pofára folyton? Valamit marha rosszul csinálok, mert ha valóban komoly dolgokról van szó, nekem befellegzett. Az egyéjszakás kalandok annyira egyszerűek, egy kapcsolat pedig kurva nehéz. Nem is értem, másoknak, hogy megy ez. Én egy egyszerű randinak nevezett valamire nem tudok elvinni egy lányt, akkor, hogy lennék képes egy hosszú távú kapcsolatra? Egy született bénaság vagyok. 

Rendben, az teljesen oké, hogy nem gondolom komolyan Tara-val, csak játszani akarok vele, de akkor is, hogy lerázott a kis ribanc?! Fogadni mertem volna rá, hogy a nyakamba ugrik, amikor meglát, erre épp az ellenkezője történik. Lepattintott engem egy lány, ez visszataszító.

 Végső elkeseredésemben, mivel tervem kudarca fulladt, egy óra reménytelen autókázás után egy klub előtt parkolok le. 

Bent hangos zene üvölt, gyönyörű női testek dörgölőznek egymáshoz. Igazán vadító látványt nyújtanak a táncoló mini ruhás lányok. Pontosan ez való nekem, itt a helyem, ebben biztos vagyok!

Ajkamon mosoly bujkál, ahogy a pulthoz megyek, majd felülök az egyik bárszékre. A nagymellű, csinos, jó fenekű pultos hölgy azonnal kiszolgál, majd szóval tart. Kedvesnek tűnik, de valahogy nem az esetem, meg kicsit öreg hozzám. 

Már jócskán elmúlhat éjfél, amikor odatipeg hozzám egy hosszú barna hajú, elég rövid szoknyás lány. Bátran rám mosolyog, majd végigsimít arcomon, és megragadja kezemet. Nem tétovázik, felhúz és már a táncparkett közepén ropjuk megállíthatatlanul. Kezei bejárják a testemet, ahogy szexin hozzám simul, tenyereim derekán időznek, és élvezem a táncot.

Talán fél órája táncolhatunk, amikor a barna csaj kifelé kezd vezetni a bárból. Átsietünk egy közeli hotelbe, ahol azonnal kiveszek egy szobát. Nem bírok magammal, egyszerűen magával ragad az érzés, hogy újra nővel lehetek. Tény és való, egy gyenge faszfej vagyok.

***

Hirtelen ugrom ki az ágyból, ahogy a testemen valami jéghideget észlelek. Fejembe éles fejfájás hasít, ahogy kinyitom a szemem és támadóm mérges, szinte már elkeseredett barna íriszeibe bámulok.

Összehúzott szemekkel méreget, majd leereszti a kezében tartott poharat, és kihúzza magát szónoklatra készen. 

- Csalódtunk benned – jelenti ki habozás nélkül, majd az ágyamra dobja az üveget.

- Neked is napfényes jó reggelt! – morgom „nem törődöm” hangnemben, és hátat fordítok Liamnek. Rohadtul nincs szükségem most a baszogatására, nélküle is van elég problémám.

- Elmeséled mi történt tegnap? – érdeklődik, miközben kihúzza forgós székemet és leül rá. Tekintetét rám szegezi és szuggerálni kezd.

Felnyögök kérése hallatán, majd helyet foglalok az ágyam végébe, ahol a lepedő és az ágynemű nem ázott szét.

- Tara nem jött el velem vacsorázni, elég rendesen lerázott. Kitalálta, hogy beteg, meg ilyenek. Mérges lettem, elmentem egy klubba iszogatni. annyi megmaradt, hogy kivettem egy szobát valami csajjal, de arról fogalmam sincs, hogy hogyan kerültem a saját ágyamba.

- Hajnali fél négykor valami bögyös szőke állított be veled, hogy hazahozott – forgatta mérgesen szemeit. – Félelmetes volt. Elkérte Harry számát, és közölte, hogy nagyon pöpec a kecónk – az utolsó szavakat olyan mélységes utálattal mondja ki, hogy azt hiszem, mindjárt rosszul lesz. 

- Ó, bassza meg. Ne haragudjatok. Én nem akartam, csak annyira felbaszott… - próbálok mentegetőzni, de mindhiába. Semmi használható kifogás nem jut az eszembe. Felsóhajtok, és arcomat tenyerembe temetem.

- Csipkerózsika magához tért? – hallom meg Louis hangját, a következő pillanatban pedig besüpped mellettem az ágy. – Zayne, baby! Hoztam neked fejfájás csillapítót, és vizet – lök meg kicsit, mire felbámulok rá, majd azonnal beveszem a gyógyszert, túlságosan lüktet a fejem ahhoz, hogy tétovázzak.

- Köszönöm – nyögök fel. Kellemetlenül érzem magam, mert Ők megbíztak bennem, én pedig ismét elfuseráltam a dolgokat. Tipikus Zayn Malik! Ha nem így történt volna minden, nem is én lennék! – Mi az ítélet? – kérdezem kicsit megilletődve, ismervén őket. Mindig előrukkolnak valami újjal, hogy megkeserítsék az életem.

-  Nincs semmiféle ítélet, öcsi. Úgy döntöttünk, hogy innentől azt csinálsz, amit akarsz – áll fel Liam, s indul az ajtó felé. – Ha Te mindenféleképpen el akarod baszni a jövődet, akkor tessék! Itt a lehetőség, sok sikert!

- Ezt azt jelenti, hogy szabad vagyok?

- Igen – csap vállon Louis, majd kimennek a szobámból egyedül hagyva borzalmas gondolataimmal. 

Ilyen még sosem volt. Liam biztos csak szívat, sosem hagynának engem békén. Csak nem mondanak le a kedvenc hobbijukról, melynek címe a „hogyan vegyük el az öcsénk életkedvét nap, mint nap”. Vagy mégis? Lemondtak rólam, kész, ennyi?

Mondjuk, nem csodálom, a helyükben én is hasonlóan cselekednék. Kinek kell, egy ilyen érzelmileg sérül, katasztrofális szerencsétlenség?

Ebben az esetben, viszont Tara Wilsont is megértem. Én sem mentem volna egy nagyképű, híres barommal sehova.

Megrázom a kobakom, majd magamra kapok néhány göncöt és elindulok lefelé. Félúton Sammyvel találkozok, ki rögtön megfogja a kezemet és beszélni kezd a meséről, amit tegnap látott a tévében. Mély levegőt véve figyelek rá, és hallgatom végig minden egyes szavát. Végül, amikor megunom a Barbie-król szóló beszámolót a kislányt a kezembe kapva megyek le a konyhába. Ott leültetem a pultra és közlöm vele, hogy folytassa csak.

Még csak három és már többet beszél, mint egy vénasszony, el sem merem képzelni, mi lesz később.

- Zayn – kezdett bele Sammy. – Harry azt mondta, hogy van egy nagyon nagy, ház a plázában. Elviszel oda?

- Egy óriási ház a plázában? Józan volt Harry, amikor ezt mondta neked? – teszem fel a kérdést összehúzott szemöldökkel, miközben próbálok kicsit Harry fejével gondolkodni. Nehezen jön össze, ugyanis a buksim majd’ szétrobban a másnaposságtól. Sóhajtva leemelem Samanthat a pultról, majd az asztalra ültetem egy kicsit távolabb magamtól, pont úgy, hogy még rá tudjak támaszkodni a falap szélére, és a kávém is kényelmesen elférjen.

Kedvetlenül belekortyolok, majd Sammy tekintetébe bámulok. Várakozóan vizslat, kobakját kicsit oldalra döntve. 

- Na, most mi van? – érdeklődöm zavarodottan.

- Elviszel abba a játszóházba? – csusszan közelebb, szemében izgatott csillogás táncol.  Ó, szóval játszóház. Ezt előbb egy szóval sem említette, habár rájöhettem volna. Egy nagy ház a plázában. Logikus. – Kérlek, Zayn, légy szíves. Louis, Harry, Niall és Liam sem hajlandó eljönni velem. Te vagy az utolsó reményem. Kérlek bátyus! – Először nem válaszolok. A kávémba meredek, mintha teljesen lekötne a fekete folyadék, végül eljut az agyamig kishúgom kérése és bólintok. Egyrészt bízom benne, hogy Liamék figyelembe veszik, hogy törődöm ezzel a kislánnyal, másrészt pedig magam miatt. 

- Mikor, mikor, mikor? – felnézek, és Samantha egy centire van tőlem. Meg sem lepődöm. Különleges képességem, hogy extázisba hozom a lányokat, természetesen mindenkit más téren. Sammy izgatott kis arcocskája az én számra is mosolyt csal, majd felhörpintem a kávém és felemelem őt újból.

- Most, törpike.

II. 03. Te megőrültél!

Sziasztok!

Elsősorban szeretném megköszönni a 150(!!) feliratkozót, ami szerintem hatalmas szám, hálás vagy nagyon, Ti vagytok a legaranyosabb, legédesebb, legkedvesebb olvasók az egész világon!<3 Köszönök mindent gyerekek, tényleg!<3

Másodszor pedig szeretném felköszönteni Zaynt, ugyanis ma van a születésnapja<3 Ma reggel még a csuklómra is felírtam a nevét.<3 (:

ZAYN MALIK

2017.01.23.

***

Így történt, hogy a buli után egy héttel, egy csajt sem hoztam fel a szobámba, még egy futó kalandom sem volt egy parkolóban, vagy akárhol. Játszom a jófiút, vagy a szentet. Szörnyű, de muszáj. Ha beledöglök is, megmutatom nekik. Már beletörődtem, hogy hagytam, hogy a srácok nyerjenek. A tervük rohadtul összejött, egy hete nem voltam egy női nemi szerv közelében sem, de nem érdekel. Amint letelik az egy hónap, fogom magam és elmegyek az első csajhoz, aki a telefonom névsorában van, és szexelünk, keményen.

- Zayn! Gyere már le, itt vannak anyáék! – szűrődik fel Harry kiáltása a nappaliból. Felsóhajtok, majd feltápászkodom az ágyról, és mezítláb indulok le a nappaliba.

Amikor anyu meglát, elmosolyodik, és erősen magához szorít. Mostanában amikor alkalmunk nyílik a találkozásra, mindig ezt csinálja.  

- Zayn – veregeti meg a vállamat apu, amikor anyu elenged. 

- Édes kicsikéim, annyira boldog vagyok, hogy elvállaltátok. El sem tudjátok képzelni, hogy mekkora szívességet tesztek ezzel nekünk – értetlenül meredek Liamre, Niallre, Louisra, s végül Harryre, kinek az ölében Sammy csücsül. Egyszeriben mindent megértek, és kitágult szemekkel meredek vissza anyuékra. 

- Mi is készül? – sóhajtok fel fáradtan.

- Sammy két héten keresztül velünk lesz! Hát nem csodálatos? – lelkesedik fel teljesen Harry, és felém fordítja az apró kislány. 

 - De hiperszuper! – mormolom, majd leülök az egyik szabad fotelbe. Ó égek! Nem tudom mi üthetett apuékba, hogy ennyire lazán képesek itt hagyni velünk a három éves kislányukat. Én biztos nem tenném. Hogy bízhatja ránk? Mit csinálunk, ha eltűnik, vagy felszívódik? Elrabolhatják, esetleg kiderül, hogy a szomszédunkban idegenek, vámpírok, vagy vérfarkasok laknak, és átváltoztatják a húgunkat is? Rémes!

- Akkor mi megyünk is! – Anyu mosolyog, majd körbejár a helységben és mindenkit jól megpuszilgat. Amikor hozzám ér lehajol, és a fülembe súgja:

- Remélem, minden rendben, édesem!

- Persze anyu – nézek fel rá nyugtatóan, mire csak megsimítja az arcomat, majd távoznak apával.

- Zayn, arra gondoltunk, hogy elmehetnél Sammyvel vásárolni.

- Miért pont én? – csattanok fel idegesen, és már indulnék is a szobám felé, de egy vékonyka hang megállít. Megtorpanok, és egy pillanatra lefagyok.

- Te nem is szeretsz engem? – A szívem szakad meg szomorú hangocskája hallatán, és rögtön visszafordulok Sammy felé. Mély levegőt veszek, és odamegyek hozzá. Elveszem Harrytől és elindulok vele az emeletre. 

- De, nagyon szeretlek! – mondom mosolyogva, s még egy puszit is nyomok az arcára. Imádnivaló ez a kislány.

- És akkor elmegyünk együtt a boltba?

- Persze, csak átöltözök – leteszem a folyosó közepén a húgomat, majd berontok a szobámba, és felveszek egy rendes pólót, és farmert, majd beleugrom a cipőmbe, és már rohanok is ki Sammyhez. Az igazat megvallva semmi kedvem az egészhez, de ha már Sammy is szeretné, hogy vele menjek, akkor muszáj lesz megtennem.

Amikor felkapom a dohányzóasztalról a kocsi kulcsot egy gyilkos pillantást lövellek bátyáim felé és kiviharzom a házból Samanthaval a kezemben. A garázshoz sietek, majd beültetem az autóba Sammy-t egy gyerekülésbe. Fogalmam sincs, honnan van, de legalább gondoskodtak róla, hmm, valószínűleg anyáék hagyták itt. 

Ezután bekászálódok a vezető helyére, és beindítom a motort. Épp tolatnék ki a garázsból, amikor Louis megjelenik, majd a nyitott ablakon egy cetlit tol az orrom alá. 

- Csak ügyesen, Zayne, és el ne felejtsd, hogy minden felelősség a tied Sammy-val kapcsolatban. Jó vásárlást! – S mintha itt sem lett volna, felszívódik.

- Remek – morgom magamba. Az agyvizem felforr tőlük néha, máskor pedig imádok a testvéreimmel lenni, habár az utóbbi hetekben, sőt hónapokban csak kínoztak a csajozási módszereim miatt. Tényleg nem értem, hogy miért, eddig bejöttek mind, és nagyon ütős csajokkal találkoztam. 

Kifújom a tüdőmben tartott levegőt, arra várva, hátha eltűnik vele együtt a felgyülemlett feszültség is. Nem jön be. Ugyan úgy feltudnék gyújtani egy egész várost.

Sammy-re nézek a visszapillantó tükörben, majd gázt adok, s kigördülünk a garázsból. Az autót rákormányozom a főútra és már repesztünk is. A rádiónak felcsavarom a hangerejét, és az ablakot végig lehúzva tartom, hogy kezemet, melyben a cigim van, kilógathassam rajta. 

Talán öt perce kocsikázhatunk, mikor a rádióban egy meglehetősen ismerős dallam csendül fel. Felnyögök, és már nyúlok is, hogy csatornát válthassak, de kishúgom hátulról mérgesen rám kiált.

- Ezt szeretem, Zayn, ne! – ismét kifújom a levegőt, majd visszahelyezem kezemet a kormányra. Nem Ő hallgatja végig hatmilliárdjára is ugyan ezt a számot, elég volt tavaly Kiss You-t hallgatni minden egyes koncerten. 

Amikor hátra nézek egy piros lámpánál, ledöbbenek, és elkönyvelem, hogy valami hihetetlenül édes ez a látvány.

Samantha tapsikolva mulat a zenére, mígnem az utolsó refrén előtt utasít, hogy énekeljek neki. Biztos vagyok benne, hogy jó parancsolgatós csaj válik majd belőle. Alig várom, hogy kamasz legyen és a saját szememmel is megtapasztalhassam állításom.

Erőt veszek magamon és kistesóm kedvére téve hangosan eldalolom neki az utolsó szólamokat. Pont végszóra érkezünk meg a bevásárló központ elé, ahol rögtön kikapcsolom a rádiót, leállítom a motort, majd Sammy-t kivéve az autóból elindulok befelé. 

A boltban kiemelek egy kosarat a többi közül, majd Sammy-t leteszem a földre, és csak apró kezecskéjét fogom tovább. 

- Szedjük össze a dolgokat – elengedem a tenyerét, és a lelkére kötöm, hogy maradjon mellettem. Kiszedem a listát a zsebemből, majd elindulunk, hogy összeszedjük a felírt dolgokat. Chips, kóla, sajt, uborka, nutella? Niall teherbe esett, vagy mi a szar van?

Már épp indulnék a pénztár felé a teli kosarammal, és ragadnám meg Sammy kezét, mikor lesújtva észlelem, hogy az üres levegőben kapálózok magam mellett. Eltűnt. Rémület lesz úrrá rajtam, s kezdek körözni a sorok között. Már vagy hatodszorra járom körbe a hatalmas épületet, amikor benézek az édességekkel teli sorba, s meglelem Sammy-t. Mintha ezer kő zúdulna le a szívemről, mikor megpillantom. Ha elveszteném, Liam kinyírna, Harry kitépnék a végtagjaim, Niall lyukat ásna, Louis pedig beledobna. 

 - Samantha Kiara Malik! – szólítom teljes nevén, mire a kislány felém kapja fejét, és huncutul elmosolyodik. 

- Zayn, találtam magamnak egy barátot – szalad hozzám, és húz oda egy szőke csajhoz. Amikor felemeli kobakját csak kajánul elvigyorodok, és rákacsintok Tarára.

- Rég találkoztunk! – szólalok meg, mire Tara felhúzza a szemöldökét és rápislog Sammy-re.

- Izé, ez a kisgyerek, itt a… - megáll a kérdés közepén, rám néz, majd Sammy-re. - ..a lányod?

- Persze, és tőled van, cica – villantok felé egy ellenállhatatlan mosolyt, azonban Tara arca meg sem rezdül. Egy megsemmisítő pillantást küld felém, majd oldalra pillant, majd újra rám.

- Fordulj fel, faszfej!

- Hé! Hogy beszélsz a húgom előtt? – teszem le a kosarat a lábamhoz, és tapasztom kezeimet Sammy fülére.

Tara szemöldöke ismét az égbe szökik, karjait melle alatt fonja össze.

- Sajnálom szegény picikét, hogy ilyen bátyja van, mint Te. Nagyképű hólyag. 

- Nem is ismersz. Nem is adtál alkalmat, hogy megmutassam, milyen vagyok – felelem nyugodt hangnemben, mire Tara felnyög.

- Nem is akarok alkalmat adni.

- Miért? Talán megijedtél?

- Tőled? Egy csivava is ijesztőbb nálad, Zack – vágja a fejemhez, mielőtt sarkon fordul és elindul az ellenkező irányba. 

- Gyáva vagy, Tara Wilson! – mondom hangosan, hogy Ő is meghallja. – Tara Wilson a világ leggyávább embere!

- Megöllek, kitekerem a nyakad, Blane! – felém veszi az irányt. Vészesen közeledik. Ez a csaj olyan, mint egy vámpír. Most idejön és rám veti magát, és addig szívja a vérem, amíg elernyedt hulla nem leszek?

- Hűtsd le magad, bébi, és gyere el velem holnap valahova. Ismerj meg, és utána annak nevezel, aminek szeretnél, cicus.

Gyilkos tekintettel mered rám, látszik a testtartásán, hogy menten felrobban.

- Ne cicusozz, mert beverem a pofád!

- Kezdjük elölről! – unszolom tovább. Vicces móka lesz. Elviszem egy-két randira. Belém szeret, a srácok azt hiszik, hogy minden rendben, aztán szex után szakítok vele. Igen, tökéletes terv! – Zayn Malik vagyok! – nyújtok kezet neki, mire Tara semleges arccal közelebb lép, és megszorítja jobbom.

- Tara Wilson!  - Azon nyomban el is engedi, majd hátrébb húzódik tőlem. 

- Hétre érted megyek! – jelentem ki egy féloldalas mosoly kíséretében, majd megfogom Sammy kezét, és a kosarat, majd elindulok fizetni.

- De, hé! Izé, Zack, bocs, Zayn, nem is tudod hol lakom.

- Itt vannak a testvéreid? – érdeklődöm mosolyogva, mire Tara egy pillanatra lefagy, majd bólint.

- Hozd ide őket! – sóhajtok, és újra lerakom a kosarat. Túl jó fej vagyok. Említette Tara, hogy a testvérei rángatták el Őt a bulinkba. Biztos aranyos lányok, ha ilyen jó csaj a nővérük. Oké, a modora nem a legcukibb, de majd javítunk rajta.

- Atya világ! Álmodom! – két ugyanolyan szőke hajú lány igyekszik felénk száj tátva. Egymás kezét szorongatják, miközben közelednek,

mosolyogva várok rájuk, miközben ellenőrzöm, hogy Sammyke megvan-e még. 

Zayn Malik öt percre előhúzza a legédesebb énjét, ami csak létezik.

- Sziasztok, Zayn Malik vagyok – nyújtom a kezem az egyik felé, mire a másik arrébb löki s Ő ragadja meg az enyém. Hú, keményen nyomják!

- Én Ellie vagyok – bólogat nagyban.

- Alexis Wilson! – szemei felcsillannak, ahogy megérinti kezemet, majd egymásba kapaszkodva ikertestvérével pár centit előrébb jönnek.

- Lányok, Ő itt a húgom, Samantha! – emelem karjaim közé a kislányt, miközben a legellenállhatatlanabb mosolyommal bombázom a két csajt. 

- Kérlek, intézd el, hogy Liam elvegyen feleségül – motyogja az egyik, mire a másik kicsit meglöki. – Bármit megteszek.

- Kössünk alkut! – felelem.

- Tessék? – pupilláik egyszerre nyílnak tágasra, ahogy meghallják válaszom. Felnevetek, majd folytatom. – Elintézek nektek egy találkozót a bátyáimmal, ha elmondjátok hol laktok, és ráveszitek a nővéreteket, hogy holnap este eljöjjön velem vacsorázni.

- Ha jól emlékszem, már beleegyeztem. Amúgy Ellie, folyik a nyálad – szól közbe Tara a „kedvesen”. 

- Igen, de félek, hogy meggondolod magad. Tudod, bebiztosítom magam. Nem fogsz lapátra tenni az utolsó percben – villantok felé egy ezer wattos mosolyt, mire Tara csak a szemét forgatja.

- Akkor köcsög nem vagyok.

- Remélem is – újra az előttem álló két szőkére nézek, majd ördögien elvigyorodom. – Áll az alku, csajszikák?

***

Liam feje nagyjából már paprika piros volt a méregtől, láttam, hogy nem sokáig tudja már visszafogni magát. Miután hazaértünk, közöltem vele, hogy esküvője lesz. Teljesen önkívületi állapotba került, és most ordít velem, mint egy fába szorult féreg.

Persze csak szívatom, de ezt neki még nem kell tudnia.

- Figyelj Liam, ez csak egy egyszerű házasság. Szerintem tökéletesen készen állsz rá! Hidd el, minden csodás lesz!

- Zayn! Te megőrültél! – visítja kétségbeesetten. – Kivel akarsz Te engem összeadni?

- Hát, van egy csaj, akivel ma este megyek vacsizni, és annak az egyik húgával. Szőkék, kék szeműek.

- Na, várj, Te randizni mész? – megáll, majd mintha el is feljetette volna, hogy „megnősül” rám mered.

- Nem, én vacsorázni megyek.

 - Srácok! Zayn Malik elvisz egy lányt randizni! Valaki hozza a kamerát!

- Liam pedig megnősül! – kiáltottam azonnal Liam után. A lépcsőn jellegzetes dübörgés veszi kezdetét, majd megjelenik a három jómadár. Sammy azonban nem mozdul, hüvelykujját szopogatva bámulja az egyik gyermekadót a kanapén.

- Most mi van? – értetlenkedik Niall, tekintetét Liam és köztem kapkodja.

- Megházasodik! – csapok bátyám vállára vigyorogva, mire Louis felhúzza szemöldökét és lazán a falnak dől. Harry hajába csak hajába túr, majd mellkasán keresztezi kezeit. Látom mindenkit megfogott a téma.

- Zayn holnap elmegy egy csajjal vacsorázni – bizonygatja Liam lelkesen. 

- Mármint egy olyan igazival? – tátja el száját Niall.

- Olyan igazi, igazival? – folytatja Harold a kérdezősködést.

- Nem baszd meg, felfújhatóval – forgatom szememet morcosan. 

- Aztaaaaa! – mormolják egyszerre.

Louis egy ideig döbbenten bámul rám, majd tekintete átsiklik Liamre.

- Na, és ki a szerencsés, tesó? – löki el magát a hófehér faltól, és ül le az ülőgarnitúrára Samantha mellé.

- Mi? – húzza össze szemét bátyám.

- Zayn mondta, hogy esküvő lesz – jelenti ki bólogatva Harry, majd vigyorogva megveregeti Liam vállát az előbbi példámat követve.

- Persze, valószínű, hogy hozzámegyek egy kislányhoz – gyúl fel szemében újra a gyilkos fény, majd fújtatva felront az emeletre. Höhö, napról-napra viccesebb az életem, komolyan mondom!

II. 02. Részben igaza van...

Sziasztok!

Itt is a második évad második fejezete! Remélem, hogy tetszeni fog! Várom a megjegyzéseket, illetve véleményeket! (: Köszönöm az eddig érkezett megjegyzéseket! (: <3

ZAYN MALIK

2017.01.15.

Nem tudom mikor, nem tudom ki, nem tudom hogyan rángatott bele ebbe, de ez valami elképzelhetetlen, borzasztó, és rosszabb, mint egy rémálom. Az egész ház tele van szexisebbnél szexisebb csajokkal, én pedig hozzájuk sem érhetek. Felváltva felügyelnek rám, mint egy huncut kisóvodásra. Szánalmas, komolyan. Ha megengednék, hogy legalább egy csajt meghúzzak, akkor már minden okés lenne, de így… szar egy buli álló farokkal.

Csak bámulok ki a fejemből, mint egy idióta, ezek meg néha idehoznak egy lányt, hogy jobban szemügyre vehessem, aztán már mennek is. Lehet bele kéne mennem a játékba, táncikálnom egy kicsit az általuk választott csajjal, eljátszani, hogy nagyon bejön, és megvárni, míg mind lerészegednek, aztán pedig szabad a pálya, mehet a fölülmúlhatatlan szex.

Louis egy hosszú szőke hajú, hatalmas barna szemekkel rendelkező lányt húzott elém, miközben rám kacsintott. A lány rám mosolygott, mire azonnal felpattantam, és tenyeremet derekára vezettem. Akkor kezdődjön a parti!

Kész vicc, még mindig, hogy a saját házamban nem dughatok kedvemre. Kellett nekem belemennem ebbe a közös telek szarságba.

 - Hogy hívnak? – érdeklődöm kedvesen, mire a kis szőke fülig pirul.

- Tara Wilson – felel csöndesen, és felkapja buksiját, szemében magabiztosság csillan. Na ezt már szeretem! 

TARA WILSON

2014.01.15. / délelőtt.

- Tara, sírva könyörgöm, kísérj el minket! – nyúz szüntelenül tizenöt éves húgom, Ellie, majd hatalmas kék szemeivel próbál hatni rám. Ikertestvére, Alexis nagyban bólogatott mellette, hogy megerősítse Ellie kérését. Kínomban felsóhajtok, majd felpillantok a plafonra és vissza húgaimra, megrázom a fejem. Nem vagyok hajlandó elmenni pár lehanyatlott sztárocska otthoni partijára. Nem fogok én ott senkinek hiányozni, felesleges megjelennem, lesz ott helyettem több száz lány, akik elszórakoztatják majd őket.

- Tara, az Isten szerelmére, csak odamész velük, egy órán belül megunják, és jöhettek haza – oktat ki szem forgatva öcsém, majd elvonul egy tál pattogatott kukoricával a szobájába, de mielőtt még hallanám, hogy becsapja maga mögött az ajtót, utána kiáltok.

- Miért nem mész akkor Te, taknyos? 

- Mert Te vagy a legidősebb Tara, és felelőséggel tartozol a pici húgocskáid iránt – jön a válasz enyhe humorral megpaprikázva. Néha úgy pofán tudnám vágni Jeremy-t. Tizenhét éves, de felér három óvodással.

 - Fú – fújtatok mérgesen és elindulok a konyhába, hogy igyak valamit, mielőtt felforr az agyvizem, és elájulok. Miközben haladok Ellie és Alexis újra közrefog és követnek, mint a kiskutyák a gazdájukat. – Ha elmegyek veletek leszálltok rólam? – mutogatok mérgemben mindenfelé, mire húgaim egyszerre átkarolnak, és ujjongva visítják az „igen„ szót.

- Tudtam, hogy szeretsz minket – visít tovább Alexis, majd tapsikolva kivonul Ellivel karöltve. 

Remek! A ma estémet is rendesen elintéztem. Azt hittem tölthetek némi időt egyedül, nyugalomban, filmezéssel, de kiderült, hogy nem, mert egy puccos buliba megyek a húgaim szerelmeihez. Ez egyszerűen felfoghatatlan!

***

- Hogy hívnak? – kérdezi, miközben derekamra simítja kezét a hatalmas barna szemekkel rendelkező srác. Hirtelen nem ugrik be a neve, csak az, hogy láttam már a húgaim szobájának falán. Talán Zack, vagy Zane? Igen, biztos, hogy Zane. 

 Mikor végre leesik, hogy kérdezett valamit, felkapom a fejem és ránézek. Kicsit felhúzom a szemöldökömet, majd felelek:

- Tara Wilson – mondom némi elszántsággal a hangomban. Zane elmosolyodik, majd a táncparkettre húz. Nem, mégsem vagyok benne biztos, hogy Zane. Zack, mégiscsak Zack lehet, vagy Isten tudja! Nem is érdekel túlzottan. 

ZAYN MALIK

- Szóval Tara, tetszik a buli? – próbálok a legkedvesebb hangnememben beszélgetést kezdeményezni. Tara egy pillanatra felhúzza a szemöldökét, majd elmosolyodik.

- Őszintén? Nem, mocskosul unom, csak a húgaim miatt jöttem el. Gondolkodtam rajta, hogy elhúzok, de a kék szemű srác iderángatott. Hogy is hívják? Leon, Leasley vagy várj, nem Lee? - Mintha arcon vágtak volna, úgy érzem magamat egy percig, majd visszanyerem tudatomat és eltátom a számat. Ez azért durván hangzott. Ilyet sem közölnek velem nap, mint nap. Hozzá vagyok szokva, hogy általában jól érzik magukat a házunkban a csajok, ráadásul tudják a nevünket. Ez a Tara különleges, egy kihívás, én pedig imádom a kihívásokat.

- Ami azt illeti Louisnak hívják – köszörülöm meg a torkom, és lépek hátrébb tőle, így elengedni kényszerülök a derekát is. 

- Édes mindegy! Mind ugyan olyanok vagytok. Nagyképűek, és gazdagok – rántja meg a vállát, majd hátat akar fordítani, de nem hagyom. Nem hagyhat itt egy lány engem, csak úgy!

- Mi lenne, ha innánk valamit? – érdeklődök nagyokat pislogva rá. Tara összefonja karjait melle alatt, majd rábólint az ajánlatra. Mégsem annyira más, mint a többi.

- Benne vagyok.

Megragadom a kezét és az asztalokhoz húzom. Ott felkapok két sört, és az egyiket felé tartom.

- Kösz – veszi el, majd azonnal belekortyol. Idegesnek tűnik a kicsike. Vajon én vagyok rá ilyen hatással, vagy alapjáraton ilyen kis heves? Nem tudom, minden esetre nagyon vonzó. 

Teljesen beindít.

- Mesélj magadról! – kérem mosolyogva, mihelyt helyet foglalunk az egyik kinti asztalnál. Tara leteszi maga elé az italát, majd kicsit előrehajol.

- Mit? Nincs sok mesélnivalóm. Az életem egy kész unalom. 

- Akkor kérdezek! – Hát rendben, legalább lesz mivel elütni az időt, míg a bátyáim kikészülnek és az orrukig se látnak majd.

 - Hajrá – morogja a lány. Még mindig meglep a viselkedése. Más lány már rég letépte volna a nadrágom, ha vele kezdenék, állítom, neki még a fejében sem fordult meg ilyesmi.

- Azt mondtad húgaid miatt jöttél. Hány testvéred van? – dobom be az első témát, ami még normálisnak számít nálam. Tara felhorkan, majd megforgatja kék szemeit.

- Van három kistesóm. Egy öcsém, és ikerhúgaim. Szívás ha az embernek tesója van, főleg, ha kicsi. Csak megkeseríti az életét. Nem arról van szó, hogy nem szeretném őket, csak néha kiborítóak. Rávesznek dolgokra, amiket nem tennék meg magamtól. Például ez a buli. De gondolom, neked ezt nem kell mondanom. Tesók vagytok, nem? Van öcséd, bátyád. Jó neked. – fejezi be.

Öcsém. Milyen jó lenne! Liamék nem engem basztatnának, most nem ülnék itt ezzel a csajjal, és nem lennék pórázra kötve. 

Konkrétan felnevetek, és úgy felelek.

- Ami azt illetni, nekem nincs öcsém. Én vagyok a legkisebb srác a családban. Szívás. 

- Tényleg? – felhúzza a szemöldökét ismét, majd végigmér. – Jó neked. Na de várj, srác? Esetleg…

- Igen, van egy húgom – vágom rá azelőtt, mielőtt feltehette volna a kérdést. A kicsi Sammy. Pár nappal ezelőtt, még az én szülinapom előtt töltötte be a harmadik életévét. Egy kis tündér a csaj, nem tagadom. Igaz, ritkán látom, de már hozzászoktam. Mostanában azt kívánom, hogy bárcsak előbb született volna meg: Akkor Liam rászállhatna, és lepattanhatna rólam.

Szabad lennék! 

- Részvétem.

- Miért mondod ezt?

- Zack, az előbb mondtam el, hogy van két húgom.

- Tessék? – A név hallatára majd’ leestem a székemről. Ez most komolyan Zacknek nevezett? Elég ez információ hiányos lány, kész csoda számomra.

- Mondom…

- Hallottam amit mondtál, csak az a helyzet, hogy Zayn vagyok, nem Zack – önelégülten vigyorgok rá, mire Tara előrébb hajol, ezzel arra késztet, hogy én is előrébb bukjak. Mélyen a szemembe néz, majd megszólal:

- Kurvára szarok rá, hogy mi a neved, Zane.

- Zayn! – javítom ki ismét, majd folytatom. – Mivel érdemeltem ki, hogy így bánj velem?

- Azzal, hogy megszülettél – Azt a mindenit! 

- Hát, köszönöm – vakarom meg a tarkómat, és hátradőlök. Ez a csaj utál engem, ez már leesett, de miért? Még nem adtam rá okot neki. 

- Igazán nincs mit, és ha nem bánod, én most megyek! – áll fel, majd fordít hátat nekem, s indul meg befelé. Felpattanok, és megfogom a vállát. Undorodva ellöki a kezemet, majd újra rám emeli csillogó kék íriszeit. 

- De bánom! Beszélhetnénk még, kicsit… esetleg…

- Na, idefigyelj Blane! – lép hozzám közel, és ismét a szemem közé bámul. – Ismerem a fajtádat! Egyszer már megjártam, még egyszer nem fogom. Menj és keress magadnak más csajt, akit megbaszhatsz. Egy mocskos baszógép vagy, Zack! Undorodom az ilyenektől! Szóval kicseszett gyorsan keress magadnak egy újabb játékszert! Szia! – Szó szerint elámulok Tarán. Határozott, és okos. Valóban ennyire kiszámítható lennék? Csak állok egymagamban, és próbálom felfogni az imént történteket. Engem még sosem alázott meg így egy lány! Érthetetlen düh lobban fel bennem, és utána ordítok, mint egy őrült.

- Zayn a nevem, ribanc!

- Minden rendben? – Liam úgy néz rám, mint egy bolondra. – Mi történt?

- Az a kis… – ujjaim befelé görbültek. Úgy éreztem magam, mint aki menten felrobban. Hogy mondhatott nekem ilyeneket egy egyszerű csaj? - ..mocsok, azt mondta rám, hogy undorodik tőlem, és a fejemhez vágta, hogy szex mániás vagyok.

- Öhm, Zayn…

- Ráadásul Zacknek, Zanenek, majd Blane-nek nevezett. Még a nevemet sem tudja! Mi jogon ítél el?

- Elég nagy port kavarnak a médiában az egyéjszakás kalandjaid, kistesó. Részben igaza van. - elgondolkozik, majd egy győztes vigyorral az arcán folytatja. -  Fogadok, hogy egy hetet sem bírsz ki lány nélkül.

- Szóval neki adsz igazat? – tombolok! Üvölteni akarok! Liam komolyan ellenem fordul? A tulajdon testvérem? – Hát kösz szépen, de tényleg! Mindent. És tudod mit? A kurva életbe is, egy hónapig is kibírom lány és szex nélkül – ezzel pedig elrohanok, mint egy ideges oroszlán. Úgy fújtatok dühömben, mint egy harcra kész bika.

- Azt szeretném látni! – hallom még Liam hangját messzebbről. Ahogy átverekedem magam a tömegen a szobám felé, egy elhatározás lát napvilágot bennem. A kibaszott életbe is, de megcsinálom! Be fogom bizonyítani, hogy nem vagyok egy aberrált, szex függő barom!